Európa és Afrika. Két külön földrész, két külön világ, két külön kultúra. Ma viszont egybehoztuk a kettőt. 2013. 03. 02-én ismételten IFI-Napot rendeztünk.  Azért, hogy még különlegesebb legyen, vendégnek hívtuk France Mutombo lelkészt, az Afrikáért Alapítvány elnökét. A délelőtti Istentiszteleten a vak meggyógyításának történetéről (Lukács 18:35-43) tartott prédikációt. Délben együtt ebédelt a gyülekezet, fél kettes kezdéssel beszélgetést indítottunk. A téma különleges címet kapott: "Gyermekkortól a felnőttéválásig Európában és Afrikában" . Elsősorban az ifjúságnak szólt, de sok szülőnek, nagyszülőnek is felkeltette az érdeklődését.  A legelején France egy kis filmet vetített a kisebbeknek arról, hogy is néz ki a mesebeli Afrika. Majd bele is vágott a közepébe. Véleményeket kért mik tartoznak a gyermekkorhoz. "A gondviselés", "a játék", "Isten ismerete"- hallatszottak a válaszok. France ehhez még hozzátette az oktatást is. Ez ugyanis csak az európaiak kiváltsága, Afrikában sokan nem engedhetik meg maguknak. De hát akkor van-e ott gyermekkor? Mit csinálnak a gyermekek? A következő kisfilmből kiderült minderre a válasz: a gyerekek dolgoznak, vigyáznak a testvéreikre. Ám ez minden, csak nem gondtalan gyermekkor.

A következő pont a kamaszodás volt. Ki meddig érezte magát gyereknek? "12", "még most is", "14"... Jézus 12 évesen már nem nevezhető gyermeknek, hiszen mert felállni és tanítani a templomban. Mi a helyzet viszont Afrikában? Erre megint csak egy videó derített fényt. Az ott élő gyerekek már egészen kiskorukban felnőtté válnak. Az egyik - megdöbbentő - képen egy 6 éves kislány vitte a hátán a körübelül 2-3 éves kistestvérét. Ezek a gyerekek hamar meglátják  az élet nehéz oldalát. Megtanulnak kiskorukban  főzni, mosni, takarítani, dolgozni, vizet hordani. Megerősödnek gyerekként, így felnőtt korukban ezek már nem jelentenek nehézséget. Akik pedig gyengék, azok sajnos meg sem élik az 5. életévüket. Ezért szokás néhány ottani népcsoportnál, hogy a kicsik csak 5 évesen kapnak nevet. Mindez elszörnyűlködteti az embereket, mégsem törődik velük senki,  csupán néhány szervezet.

Ez a délután nagyon tanulságos volt szerintem sokak számára. Amikor azt hisszük óriási problémáink vannak, gondoljunk rájuk! Rájuk, akiknek bár nem adatott meg a jólét, mégis kitartanak. Nekünk pedig, ahogy tudunk segítenünk kell(ene). Pont ezt teszi France Mutombo és az Afrikáért Alapítvány összes munkatársa.

(Bővebben Afrikáról és az Afrikáért Alapítványról:   afrikaert.hu/hu/ )